Fényesre kopott utcakövek nyomában

A Mediterrán inspirációk sorozatunk első részében a sokszínű mosztári vásár varázsát fedeztük fel. Most a mediterrán világ fényesre kopott, különböző mintákba rendezett vagy épp színes utcaköveinek nyomába eredünk!

A mediterrán óvárosok elképzelhetetlenek nélküle. Világos vagy színes, rücskös vagy fényes, kisebb kavicsos vagy nagyobb köves. Végtelen számú lehetséges forma, de egyetlen hangulat.

Általában nem nézzük, hova lépünk. Nem szoktuk a földet vizsgálgatni, tapogatni pláne nem… Nem érdeklődünk különösebben iránta. Ha talán valamiért mégis érdemes, akkor innen fentről, fejbiggyesztve mormogunk valami dicséretfélét, majd sietve továbblépünk.
Nekem ez nem elég. Imádom az érdekes dolgokat közvetlen közelről megvizsgálni. Közelről, amennyire csak lehet… Szokatlan perspektívából, ahogyan nem szokás… ahogy akár azt egy pici bogár láthatja.

Néha le kell ereszkedni. Letérdelni, letenni a gépet a földig. Ott egy másik világ fogad!

Láttál már olyan turistát, aki a földön guggolva fotózza az utca kövét…? Ha igen, valószínűleg én lehettem. Az idegen útitársak egyébként meglepően udvariasan veszik tudomásul, hogy akadnak hozzám hasonló hibbantak, akik nem találnak ennél érdekesebb témát egy tengerparti óvárosban… Előzékenyen megállnak, nem lépnek a képbe. Elnézően mosolyogva várakoznak mögöttem, ha egy szép részletre bukkanva hirtelen levetem magam. Mert egyet megtanultam: a jó fotótéma nem vár! Azonnal meg kell ragadni, résen lenni. Ebben az állapotban számomra a külvilág rendszerint megszűnik létezni. Ilyenkor teljesen mellékes, hogy mögöttem vagy előttem jönnek vagy sem, hogy mások esetleg közlekedni szeretnének, míg én az útjukban gubbasztok.

Hiszem, hogy a szép dolgok elsősorban önmagukért léteznek a világban. Ha tudatosan észrevesszük őket, gazdagabbakká válhatunk általuk.

Kotor, Omis, Mosztár és a Lokrum-sziget utcáin sétálva örökítettem meg az alábbi utcarészleteket.
Leld örömödet bennük!

Fényes és kopott, ahogy az lenni szokott…