Szerző: Molnár Réka kreatív alkotó

Festett mesés gyerekágy – hogyan készült?
Éva – sok évvel ezelőtt, amikor még készítettünk gyerekágyakat – az online kézműves boltunkban figyelt fel a festett bútorainkra. Különösen a gyerekágyak és a játéktároló ládák tetszettek meg neki, mivel az öt és fél éves ikerlányai szobáját éppen akkor tervezték felújítani. Miután a honlapunkon szereplő kínálatot is végigböngészte, a letisztult, légiesen könnyed mintákkal festett ANNA típusú fehér gyerekágyunk fogta meg […]

Szerző: Molnár Réka

az EraDekor kreatív alkotója és menedzsere | a Dekoratőr online alkotóműhely vezetője

Éva – sok évvel ezelőtt, amikor még készítettünk gyerekágyakat – az online kézműves boltunkban figyelt fel a festett bútorainkra. Különösen a gyerekágyak és a játéktároló ládák tetszettek meg neki, mivel az öt és fél éves ikerlányai szobáját éppen akkor tervezték felújítani. Miután a honlapunkon szereplő kínálatot is végigböngészte, a letisztult, légiesen könnyed mintákkal festett ANNA típusú fehér gyerekágyunk fogta meg igazán. Bár a leírás szerint ennek az ágynak az alapszíne fehér, mégis bízott benne, hogy az általa kívánt vajszínű vagy halvány bézs árnyalatot is el tudjuk készíteni. Ez fontos volt, hiszen a már meglévő szekrényük alapszínével harmonizálniuk kellett az új bútoroknak.

Éva küldött nekünk egy árajánlatkérő e-mailt. Levelében Flóra és Zsófia, az ikerlányok részére rendelt 1-1 ágyneműtartós ágyikót matracokkal együtt. Ezen kívül praktikus kiegészítésként a színekben, mintában és stílusban az ágyakhoz igazodó játéktároló ládákat is kért tőlünk a lányoknak. Megemlítette a kívánt alapszínre vonatkozó kérését is, a már meglévő szekrényről egy fotót is mellékelve a levél mellé.

Természetesen, – ahogy az nálunk lenni szokott – minden bútoron a leendő tulajdonos keresztneve szerepeljen (a ládákon Zsófia kincsei, ill. Flóra kincsei), továbbá a ládákba egyedi feliratot is kért, amit a honlapunk egyik ötletadó bejegyzésében talált.

Az ágyak hossza és elrendezésük sem volt mindegy. A szobába max. 190 cm hosszú ágyak férhettek be. A levélhez mellékelve küldött nekünk egy rajzot is, amin jól láthatóan szerepelt, hogy melyik ágynak hol legyen a leesésgátlója, illetve pontosan melyik ágy legyen Flóráé, és melyik Zsófié.

Megrendelőinkkel minden szükséges információt mindig írásban, email-en keresztül beszélünk meg. Az ilyen egyértelmű kéréseket, sok pontos adatot és mellékleteket tartalmazó leveleket különösen szeretjük!

Amikor kreatívabb, komplexebb kéréseket kapok, mindig kicsit elgondolkodom a témán. Eszembe jutnak lehetőségek, megoldások, kérdések. Inspirációk után nyomozok. Színek és minták cikáznak bennem, teljesen beleélem magam. Sokszor már az első fázisban (értsd: ajánlatkérés) úgy érzem, kezdeném is a festést! 

Nekem, személy szerint az ANNA ágy az egyik kedvencem. Éva levelét olvasva az jutott eszembe, hogy szép feladat kettő, majdnem egyforma ágyat készítenem, a játéktárolókról nem is beszélve. Hiszen bár a minta mindkét ágyon és ládán ugyanolyan témájú, pláne ikrekről van szó, de hát azért mégis különbözniük kellene egymástól. Nem lehetnek pontosan ugyanolyanok sem az ágyak, sem a ládák.
Persze a kézműves tárgyak jellegükből adódóan soha nem lennének teljesen egyformák, nem tudnám kétszer teljesen ugyanazt elkészíteni. De itt kell majd egy kis direkt eltérést belevinnem. Hatásukban messziről ugyanolyanok legyenek, de közelebbről megnézve a részletek észrevehetően különbözzenek! Na de jó. Ez klassz kihívás lesz nekem.

Miután megvoltam a dolog élvezetesebb részével, jöhettek a „nem szeretem” teendők. Árkalkuláció és társai… pár nap türelmet kértem Évától. Az őszi időszakban érkezett megkeresés szintén gondolkodóba ejtett. Az első email októberben érkezett meg hozzánk, a szobafelújítást Karácsonyra tervezték. Mivel az ünnepek előtti időszak nálunk mindig nagyon sűrű, ezért csak januári elkészülés jöhetett szóba. Éváék nagyon rugalmasan álltak ehhez is, így a csúszás szerencsére nem volt gond.
Miután a partnercégünkkel egyeztettem, kikalkuláltam az árakat. Pár nap múlva megírtam a válaszlevelet Évának. Az ágyneműtartók, ill. matracok típusát ki kellett még választaniuk, ezért még értekeztünk ezekkel kapcsolatban is.

Az árajánlatunkat követően hamarosan megérkezett Évától a konkrét megrendelés, mely – a nálunk szokásos fizetési menet szerint – az előleg utalásával fixálódott le. Ezután indult el a projekt az asztalos partnercégünknek leadott ágy-megrendelésünkkel.
Mivel egy bonyolult, sok elemből álló ágytípusról van szó (ráadásul két darabról) és minden cégnél karácsonyi sűrű időszakról, ezért csak reménykedtem benne, hogy az ünnep előtt elkészülnek velük. A ládákat mindenesetre elkezdtem festeni. A nyersfa ágyakat végül január elején szállították le, így ezután már tényleg kezdődhetett a munka élvezetes része! Zsófi ágyával kezdtem:

Zsófi ágyán megterveztem, melyik minta hova fog kerülni.
Az ágyak lábtámlája, a fejtámla, a hosszú oldaltámla, az ágyneműtartó fiókjai és a lábtámla belső oldala lett festve. Miután a két ágyat nem szerettem volna teljesen egyformára festeni, ezért a minták elhelyezésénél erre is figyeltem. A belső lábtámlákon például 1-1 tündér csücsül. Kisebb eltéréssel, de hasonlóan lett megfestve mindkettő, íme:

Elérkezett a január vége, és a kinti fotózás ideje… Zsófi ágya és mindkét láda immár teljes pompában, de az időjárás nem éppen kedvező ilyenkor.  Meg is szenvedtünk a rossz fényviszonyokkal. Ám legalább hó nem volt – az idei tél 1 héttel korábban, egy szerdai napra esett…  – Végül megszülettek a képek. Lapraszerelt állapotban, és csak a mintával festett darabokat fotóztuk kint le. (Az ágyneműtartó olyan nehéz volt, hogy azt inkább nem vittük ki, így később bent a lakásban fotóztuk le.)

Elérkezett a február 10.
Nagy teher gördült le a lelkemről!
Elkészültem a munkával. Minden manócska, sünike, egérke, virág és hernyófi, minden apró kis részlet végre a helyén!

Bár az ecsetet letehettem, de a projekt itt Koránt sem ért véget… hátravolt még a fotózás és a csomagolás. Amennyire fontos, olyannyira embert próbáló feladat mindkettő.
Aki eddig nem fényképezett nagyobb tárgyakat, kollekciókat, tán nem is tudja, milyen „varázsa” van egy ilyennek… Három összetevő elengedhetetlen hozzá: türelem, tengernyi idő, kisimult idegek (előtte egy-két nyugtató tea jól jön) és persze egy műterem sem hátrány… na az nekünk NINCS! És idő sem, és türelem sem, na de megoldjuk.

Az ágyak fotózása nálunk rendszerint teljes nappali-átalakítással jár együtt. Abban a két órácskában kell megszervezni, amikor épp nincs átmenő forgalom, és sikerült a család- és állattagokat – mint zavaró tényezőket – átmenetileg likvidálni. A mókát a szoba egyik felében lévő placc kipucolásával kezdtük, azaz minden átkerült a másik oldalra. Ez 10 négyzetméternyi teret szabadított fel, ahol önfeledten garázdálkodhattunk. Ezután a könyvespolcot, a vitrint, na meg a plafonig érő ablakokat takartuk el függönyökkel; vagy azzal, amit épp találtunk a lakásban… persze soha nincs elegendő lepel. Itt is kilátszott, meg ott is; hopp egy folt, azt takarjuk el, jaj…  A nyugtató tea hatása kb. eddig tartott. És a bútorokat még össze sem állítottuk!

Ekkor jöhetett a két böhöm ágy, nagy nehezen behordtuk, összeállítottuk. Óvatosan, odafigyelve, nem leverve a festést! Bár lakkozva van, az élekkel óvatosan kell bánni, megkarcolhatják.

Itt már a türelmünk is kezdett tovaszállni. A két ágy szerencsére épp kifért, ez jó. De csak egyetlen ágyneműtartó fért el, és az is csak az ágy mellett. (Mert mint kiderült, az ágyneműtartó igen bonyolult és speciális kialakítású, mivel a teljesen pormentes fiókjai fém sínen futnak. Emiatt az egész ágyat meg kellett volna emelni ahhoz, hogy alá tudjuk rakni az ágyneműtartót. Na azt nem! Mivel a fotózáshoz mi csak a csapokat illesztjük be, nem csavarozzuk be véglegesen az elemeket. Még csak az hiányzik, hogy felemelve szétcsússzon! Úgyhogy az ágyneműtartó maradt az ágy mellett.) Sebaj, egy szemléltető fotó erejéig remek lett így is:

A két ágy közé még az egyik – imígyen éjjeliszekrényként funkcionáló – tároló ládát is be tudtuk tenni, csodás! Ekkorra már kissé lassultunk a fáradtságtól, de a neheze még csak most jött: a fotózás maga.

Itt meg kell állnom egy pillanatra. A fényekről még nem esett szó. Egy fotózásnál némileg erős fény ugye nem árt, ha van. Na nálunk abból sincs sok… csak hangulatvilágítás, de az nagyon szép…

Négy-öt állólámpát összeszedtünk. Egyikőnk rendszerint vigyázz állásban, kezében a célra irányított lámpával állt, míg a másik fotózott. Így ment ez, de azért hatékony volt a dolog.
Itt fél órás, minden részletre kiterjedő kattintgatás következett. A fényképeket elnézve meg kell állapítanom, hogy kedves kis gyerekszobát rendeztünk be a nappaliban. Jó lett a hangulata, épp ilyet szerettünk volna elérni!

Ekkor új öletünk támadt: ha már így benne vagyunk, jöjjön a „művész” is, csináljunk pár képet az ágyakkal együtt.
Koraeste lévén, itt már elfogyott az erre szánt időnk. Sajnos már szállingóztak vissza a zavaró tényezők, 1-2 értetlenül ténfergő macska is megjelent. Keresték a jól megszokott szunyókálós helyeiket, ám sértődötten vették tudomásul, hogy bizony katasztrofális birtokháborítás történt…


Lehet ők épp kapóra jönnek, – gondoltuk – vagy… mégsem? Na hátha… de nem. Még egy ilyen öntörvényű állat van-e még a Földön? Jó, néha véletlenül jó helyen vannak jókor. De ez ritka, és kellő éberséget igényel a fotóstól. Éberséééég? Az meg mi? Nem kell mondanom, hogy akkorra már örültünk, ha nem léptünk épp valamelyik kósza macskusz farkára a kimerültségtől. Ébereknek szemernyi jóindulattal sem voltunk mondhatók, úgyhogy az állatos fotókról ezennel fájó szívvel lemondtunk. Pár meglepően jól sikerült kép azért született, és végre elérkezett a vége, csak bírjunk rendet csinálni…

A fotózásnál már csak a csomagolás az embert próbálóbb feladat. Pláne nagy szobabútoroknál!

Ugyanis az ágyak csomagolásához kell 2 ember és 1 teljes nap. Meg hengernyi puficsomagoló, hordónyi fólia és több tekercs ragasztó. Ezeket szakszerű csomagolóboltban vesszük. De megéri: a fő, hogy megfelelően védve legyen minden darab, és ugyanolyan sértetlenül érkezzen meg a megrendelőhöz, mint ahogyan tőlünk elment.
A fotózást követő napon kerítettünk sort eme műveletre, sajnos igen szorított a határidő. A nappaliként becézett rögtönzött csomagolóműhely ismét romokban állt. A munkát hátráltatta, hogy a legutolsó pillanatban mindig találtunk valami javítandó kis apróságot valahol a bútorokon. Míg száradt, jöhetett – volna – egy másik csomagolandó darab, de azon is akadt egy csöppnyi pötty, hát ilyen nincs. Pedig hányszor megnéztem már!

Végül az alapos javítások után végeztünk az utolsó munkafolyamattal is. Estére elégedetten huppantunk le az immár ismét eredeti rendeltetése szerint funkcionáló kanapéra, majd elköltöttük jól megérdemelt vacsoránkat a csomagolóanyag-mentes ebédlőszatalnál.
Másnap jöttek a szállítók, és a bútorok gond nélkül érkeztek meg új otthonukba.

Éva és a gyerekek hálájuk jeléül megküldték nekünk a képeket, egy kedves köszönőlevél mellékleteként:

“Köszönjük szépen csodálatos munkádat, amivel hatalmas meglepetést és örömet szereztél nekünk és gyermekeinknek.
Gyönyörűek lettek az ágyak és a ládák is

A lányoknak meglepetés volt az egész, csak az esti lefekvéskor szembesültek az új szobájukkal…

Persze még most sem alszanak, mert nem tudnak betelni a sok látni- és simogatni valóval :))

Küldök néhány képet az örömükről óriásfile-ban :))

Még egyszer köszönünk mindent !!! Éva”


Ezért érdemes. Ezért megéri minden ecsetvonás. Értük, nekik. Ilyen képek láttán örül a lelkem. Meghatódtam.
Boldog vagyok, hogy adhatok, és hogy van rá lehetőségem.
Fogadjátok szeretettel!