„Igazi antik bútor. Kopott, repedezett már a festése. Egy mai tárgyon ennyire élethű öregítést nehéz elérni. Ilyen hatásra törekszem az antikolás során is, vagy legalábbis valami hasonló hangulatút igyekszem alkotni, de ilyen…. ilyen sosem lehet egy új bútor! Ezt be kell látni. Kell neki az a sok évtized, amíg be- és megérik.”

Dédmamám békebeli kredence az 1900-as évek elején készülhetett. Sok szép emlékem fűződik hozzá. Gyerekként szerettem nézni, ahogy Dédi a konyhában serénykedett, és ahogyan a mindennapokban használta ezt a ma már nem túl gyakori bútorfajtát. Kihúzható deszkáján – ami egy zseniális ötlet – nyújtotta a tésztát, és készítette az utánozhatatlan süteményeket. Akkoriban kecses csészék, porcelán tányérok, ezüst evőeszközök laktak a szekrényben.

Mivel gyerekkorom egyik meghatározó bútordarabja volt, később ragaszkodtam a számomra oly sok emléket idéző, remek állapotban megmaradt kredenchez. A vidéki kúriám konyhájába szántam, ahol majd kitűnő helye lesz – gondoltam. Addig is bekerült a sufniba, ahol jó pár éve várakozott már szegény a sorsára, sok lim-lom között. Bár a vidéki otthonunk még várat magára, már jó ideje eldöntöttem, hogy ezt a gyönyörű bútort muszáj hasznossá tennem. Kihasználva az idei ősz egyik kellemesen meleg és száraz hétvégéjét, nekiláttunk a kredenc kiszabadításának. A portörlés után szebben mutattak az apróbb részletek, a faragások, egyre jobban látszott milyen szép munka. Igazi antik, kopott, repedezett már a festése. Egy mai bútoron ennyire élethű öregítést  nehéz elérni. Ilyen hatásra törekszem az antikolás során is, vagy legalábbis valami hasonlót igyekszem alkotni, de ilyen…. ilyen sosem lehet egy új bútor! Ezt be kell látni. Kell neki az a sok évtized, amíg be- és megérik, ilyenre:

Antikolt festéssel a réginek tűnő hatást valamennyire sikerülhet elérni, de azon mindig lehet érezni, hogy az mégsem olyan…. mindig lesz benne valami mű érzet, valami direkt. Ennek ellenére persze nem kell végleg lemondanunk a különböző festési technikákkal antikolt bútorokról, hiszen vannak kiemelkedő alkotások. Sőt, kisebb praktikákkal még fokozható is az elérni kívánt stílus hatása. A Dédi kredencének fölső – eredetileg üveges – ajtajai például fém hálós fedést kaptak, ami nagyon jól illik a vintage stílushoz. Ezt a trükköt lehet alkalmazni más bútoroknál is(ruhásszekrényeknél, korábban üveges vitrineknél, régi kis fali borotválkozószekrényeknél), ha az antikolt festés mellett még stílusosabbá kívánjuk őket varázsolni. Mindössze pár négyzetméter csirkehálóra, fogóra és rajzszögekre lesz hozzá szükségünk.

A kredencünk az előkelő új helyét az “üzletünkként” funkcionáló előtérben foglalta el. Így mostantól a hozzánk elzarándokoló vásárlóink e sokat látott és tapasztalt bútorunkkal találkozhatnak. (2022. szerk. megj: a bejegyzés írása óta kedvenc kredenc a vendégfogadó előszobából átkerült a műhelyünkbe.)