„Igazi antik bútor. Kopott, repedezett már a festése. Egy mai tárgyon ennyire élethű öregítést nehéz elérni. Ilyen hatásra törekszem az antikolás során is, vagy legalábbis valami hasonló hangulatút igyekszem alkotni, de ilyen.... ilyen sosem lehet egy új bútor! Ezt be kell látni. Kell neki az a sok évtized, amíg be- és megérik."
Dédmamám békebeli kredence az 1900-as évek elején készülhetett. Sok szép emlékem fűződik hozzá. Gyerekként szerettem nézni, ahogy Dédi a konyhában serénykedett, és ahogyan a mindennapokban használta ezt a ma már nem túl gyakori bútorfajtát. Kihúzható deszkáján - ami egy zseniális ötlet - nyújtotta a tésztát, és készítette az utánozhatatlan süteményeket. Akkoriban kecses csészék, porcelán tányérok, ezüst evőeszközök laktak a szekrényben.
(tovább…)
Tovább olvasom!
