„...rájöttem, ha pár helyen elvágom a fát, jobbra-balra dülöngélő, girbe-gurba házikók kerekednek belőlük. A manóház illett rájuk a legjobban. (...) többféleképpen is rendezhetők egymás mellé. Mivel mindkét oldaluk festett, egyik-másik akár meg is fordítható, és így mindjárt megváltozik a sor képe...”
Emlékszem. Meleg, koraőszi napsütéses délután volt. Ültem a kerti hintaágyban, kihasználva a tél előtti utolsó barnító sugarakat.
Régóta foglalkoztatott egy gondolat, ami aznap sem hagyott nyugodni. Azon törtem a fejem, vajon mit kezdhetnénk a fahulladékkal, ami a festett tárgyaink, bútoraink készítése közben keletkezik? Az eltüzeléshez túlságosan jó minőségűek, többségük szép állapotban van. Sőt, akad köztük különlegesen íves, vagy tenyérnyi méretű példány is. Viszont többnyire kisebb fadarabok, és idővel csak egyre több lesz belőlük...
Milyen jó lenne ügyesen, kreatívan felhasználni őket! - így elmélkedtem az andalító napsütésben, mígnem eszembe jutott egy pár...
Tovább olvasom!